Felfelé élni

Sok a sebzett, harcos nő a világban, megbántott kislányok vagyunk délibábos jelmezbálban. 

Álruhába bújva hordjuk a szívünket a tenyerünkön, féltve a további sérülésektől? De tudd, bezárva, elrejtve azt akik vagyunk, nem élhetünk teljes életet, s tán sosem érkezünk meg a bennünk élő istenihez, akik mindettől igazabbul vagyunk. Félve, remegve nem jutunk el önmagunkhoz, sem ahhoz, ami lehetséges számunkra, rejtve marad amiért jöttünk, amiért asszonysorsot vállaltunk ebben a világban.

Hiszem, hogy ott szunnyad a sebek alatt mindaz, aki vagy, ott őrzöd kelyhedben a te nagy élettervedet. Talán félsz, nem mersz kilépni a falaid mögül, mert e sebek lelkedben még lángoló táncot járnak. Talán nem tudod a hogyant, hogy hogyan lehetne újra bízni, hinni, kapcsolódni, élni…

A kiút, a megoldás nem a további falak emelése!

Sokkal inkább a meglévőek leengedése, és visszatérés az életbe. A lélek felébresztése az álomból. A múlt meggyógyítása, az érzelmek áthangolása, és a mélyből való fizikai energiaszint emelés. Megbocsátani, elengedni, az életünket nem túl komolyan venni lenne jó. Megélni a lét könnyűségét. Újra gyermeki hittel, és erővel varázsolni. Bízni az élettervben, amire szerződtünk önmagunkkal. S ha szükséges, átírni azt ami volt, ami mögöttünk van azért, hogy újrakezdhessünk, újrateremthessünk.

Ne feledd el sosem: nőként erre bármikor képes vagy!

Emeld fel a fejed, élj felfelé!

A női erők útjelzők, segíthetnek neked hogyan élj fölfelé. Őserőd a lágy, megengedő Jin erő. Ha sokat fájtál, nagy csaták után vagy, talán túlcsordult egy picit a Jang, s te segíthetsz neki visszatérni, visszaszelídülni. Ha volt, hogy sokáig másban kellett lenned, s cserben hagytad magad, talán elfolyt, elfogyott a Jin. Segíthetsz neki megszületni, újra erejébe állni, benned. Törekedj vissza az eredőerődbe, megtalálni a nehéz sorssal is a te női utad. Ami elfogadó, passzív – követő szándék kell legyen. Sosem az elutasító, nem az aktív cselekvő, nem az előretörő.

Hiszen a nő befogad, mindent és mindenkit magába ölel. Ahogyan befogadja a múltat, s nem feledi, de megbocsátó, tovább engedő. Hagyja, hogy az élet éljen, s ha már rajta keresztül folyt, nem birtokolja, nem köti magához a múlttal. Nem dédelgeti túl soká fájdalmát, mert a fájdalom megkérgesít, túl nagy erővel túl sok Jangot hordoz. Ha a nő éli önmagát, hagyja, hogy irányítsák, vezessék a táncban, így a Sorsnak megengedi mindazt, amit vállalt életével. S engedi, hogy a női útja kiteljesítse önmagát.

A nő áramló, árnyjáték a falon

Egy nő amikor odaadó, megosztja mindazt ami benne van, és értő figyelő. Középpontba fogadó erő, visszatérő jelleg. Lelkével, figyelmével, testével követi a férfit, de csak belülről, forrásából lép. A férfi erejét megérlelő, s a nyilat kilőni segítő. Egy nő mindig türelmes, várakozó, várja, hogy a sok Jang dinamika előretörjön, cselekvésre késztesse, de nem ő megy elöl. Nem lép előbb, minthogy a lépés ideje eljönne.

Mindig a nő hozza létre, amit a férfi akar, hisz a férfi az akarat maga, a nő a teremtőerő. A férfi az első lépés, a kilőtt nyíl, a gondolat ami előretör, behatol. A nő a megfeszülő íj, mindig csak a második szándék. Az alkalmazkodó jel. Hisz lágysága, finomhangolású lelke, érzelmi nagysága, lelki ereje minderre képessé teszi őt.

Ha túl sok férfi energiával élsz, lefelé éled magad

A túl sok irányítási kényszer, vezetői ambíciók mind maszkulin erők. Nincs vele gond, csak tudd ha vezetsz sok lesz benned az akarás. A férfi erő meghatároz, megalkot, magot vet, ettől aktív jegy. A Jang a középpontból eltávolító erő, mintegy centrifugálisan szétterjed, eláraszt, betölt. Amikor benned valaki előre megy, támad, akár lerohan, tudd, épp férfi vagy, a férfi lélekrészed vezet. Amikor egy nő érvényesít, előtte sok Jang erőt vesz hozzá segítségül. Meghívja magában a férfi Isteneket vacsorára.

Mindig a Jang kezdeményez, sosem a nő, a férfié az első szándék, a nő követő, megengedő minőség. Sok nehéz sorshelyzet, életfeladat állít minket nőket férfi szerepbe. Ilyenkor lefelé élünk, az anyagban. Megszilárdulunk. Harcos amazonokká válunk. Ily módon is kell élni, hisz a két pólus örök körforgásban tart minket, nem is létezhet egyik a másik nélkül. De érdemes figyelmesnek lenni rá, hogy mikor minek az erőterében vagyunk, s akképp segíteni magunknak visszatérni a középpontba. Mivel, sajnos a megszokások rabjai vagyunk, így könnyen belefeledkezhetünk egy élethelyzetbe, szerepbe.

Törekedjünk időszakonként odaülni a kályha mellé, megmelegedni, gyújtani egy gyertyát a léleknek, akik vagyunk, és megkérdezni tőle „hogy vagy? Mondd, miben segíthetnék?” Ha jól figyelünk észrevehetjük, hogy bennünk a nagy Jang erő, erős akarattal eloltja-e a lángot, vagy fellobbantja, s gyengéd Jin erejével új útra hív el minket….

Nem szeretnél lemaradni a további Blog bejegyzésekről? Iratkozz fel jobb oldalt (mobilon a bejegyzés alatt), és értesítést küldök neked ha újabb írásom kerül fel az oldalra. 

Fotó: Pixabay