A stressz negatívan hat az érzéseinkre, és a gondolkodásunkra

Ideje meglassulnunk, és együtt ünnepelni a Fényt! 

Az elmúlt évek kiemelten megterhelték az idegrendszerünket. Különös érzés visszagondolni arra, hogy már másfél éve tart az a nyomás, aminek ki vagyunk téve a járványhelyzet egyik következményeként. Ennyi ideig tartó szenvedés-nyomás, korlátozás, szélsőséges információ-dömping a mi generációnkat még sosem érte egyszerre, egy időben és mindenkit érintően. Egy globális hullámvasúton ültünk, a lábunk hol a levegőbe emelkedett, hol a jéghideg vízben merültünk alá, attól függően, hogy mikor merre repítettek minket az események.

Engem egy dolog foglalkoztatott végig erősen, mégpedig az, hogy hogyan fog ebből kijönni a társadalmunk, mekkora lelki károkkal, ha nem kapunk megfelelő pszichológiai támogatást, az orvosi ellátás mellett, még időben?!

A döntéshelyzetek, amikben helyt kell állnunk erőt és embert próbálóak!

Felnőttséget igénylő korszakban élünk, hiszen nem csak önmagunk számára kell valamiféle választ adnunk arra, hogy mi is történik velünk, hanem a családjainkon belül is valamilyen együttműködési stratégiára van szükségünk. Számtalan dilemma fordulhatott meg valamennyiünkben ezen a télen is. Például, hogy miben hiszünk külön-külön a rokonainkkal, s miben együtt? Hogyan védekezzünk a megbetegedések idején? Miképp őrizzük meg a családi békét, ha esetleg mindenki másképp érez az iránt, amit lát?

Jó esetben nem csak azon gondolkodtunk el egy idő után, hogy milyen információkból tájékozódunk, hanem megvizsgáltuk azt is, hogy a szeretteink mire, mennyire valós tartalmakra mondanak A-t, vagy B-t. Így jobban megismerhettük azt, hogy a szeretteinkkel együtt inkább felületes, ellenőrizhetetlen információk alapján ítélünk-e meg dolgokat, vagy vesszük a fáradtságot, hogy megkapargassuk a felszínt. Merünk-e utána járni a hírek valóságtartalmának, vagy elhiszünk mindent, bárkinek feltétel nélkül?

Az információs szennyezések során, talán felismerhettük, hogyha nem csak hajtjuk a magunk igazát, meg sem vizsgált, be sem bizonyított adatok alapján, akkor mélyebben is elkezdhetünk érzékelni. Figyelni egymásra, a másik véleményére, összeadni a tudásunkat, együtt próbálni meg összehozni azt, amit valóságnak hiszünk.

A környezetemben sok családban felmerült annak a vágya, hogy a szeretet, és a családi béke fenntartása legyen a közös cél, és minden más egyeztetés csak ezután következzen.

Hiszen mi értelme lenne egymás fejét leharapni csak mert más típusúak a félelmeink, más jellegűek a hitrendszereink? Az még sosem oldott meg a világban semmit, amikor ellentétes véleményeinkben próbáltunk meg versengeni. Miközben, ha meg tudjuk tanulni tiszteletben tartani a másik döntését, nem kell, hogy elválasszon minket egymástól ez a másfél év. Az egymás mellé és nem egymással szembe állított véleményünk pedig, megteremtheti az is-is békéjét, neked is van igazad ebben meg ebben, és nekem is van, abban meg abban, mi lenne, ha ez mind összeadódhatna?! Akkor mire jutnánk?

Elvégre mindenkinek jogában áll önmaga rendelkezni a saját teste fölött, s az önálló felelősségvállalás mellett, tekintettel lenni a másik fél esetleges félelmeire, és megtenni érte a számára szükséges biztonsági lépéseket. Sokan jöttünk rá, hogy így is lehet működni, megőrizni az egységet, elfogadni a különbözőségünket, összeadni a tudásunkat, rengeteget beszélgetni arról, ki mit hogy lát, és amit látunk az merre változik a hónapok, évek során…

A stressz, amit a bizonytalanság okoz szétdúlhatja a családjainkat

Az ismeretlen élethelyzetek érzelmi megterhelést okoznak, amivel akkor tudunk egyre ügyesebben megküzdeni, ha kicsit megismerjük önmagunkat. Ezért is szeretünk a komfort zónánkban ülni, és a kényelmességünkön túlra nem merészkedni, mert az erőfeszítéses. Befektetett figyelmet, energiát és felnőtt, felelősségteljes tetteket igényel. Ha pedig nem elég edzett a frusztrációs toleranciánk, akkor nehéz elviselni a saját magunkkal kapcsolatos érzelmi kilengéseket is, nemhogy egyből megküzdeni az egész családéval.

Azonban egyszerre kaptuk a kihívásokat az elmúlt években, ami során tisztába kellett jönnünk a bennünk zajlódó lelki folyamatokkal, majd nyitni arra, hogy a rokonaink, barátaink, kollégáink, vagy épp tanulótársaink hogyan élik át ugyanazt az ismeretlen helyzetet. A teljes szociális hálónk erőpróbáknak lett kitéve, és ezen a Karácsonyon nagyon hálásak lehetünk, ha nem sínylették meg a kapcsolataink ezt a félelmetes utazást.

Az elmúlt években a legerősebb stressz-faktorok a bizonytalanság, a kiszámíthatatlanság és a veszély méretének feltérképezésében vártak ránk. Ezek nagyon erős ingerek, amik felborítják a biztonság szükségletünket. Aki pedig nem érzi magát biztonságban, annak előbb-utóbb felborul a bioritmusa, az érzelmi állapota, majd a gondolkodása csapongóvá válik. Kapkodóvá válunk, türelmetlenné, majd egyre többet hibázunk. A hibák miatt bánthatjuk magunkat, és mások is kifejezhetik az elégedetlenségüket, akár a munkahelyen, akár otthon a párunk.

Ha romlik a teljesítményünk, sikertelenebbek leszünk

Amikor kudarcokat élünk át, és még tovább romlik a bizonytalanság élményünk megjelennek az evési rendellenességeink, például emésztési gondok, felgyorsul az evés, romlik a jó tápanyagok kiválasztásnak minősége a sietség miatt. Az érzelmi kihívások, majd a rossz étkezés energiavesztéshez vezet. Tovább csökken a teljesítmény, elmaradnak a sikerek, megjelenik az elalvás előtti agyalás, és az éjjeli megébredés. Felborul az alvási ciklus, ami miatt a reggelek is egyre nehezebben indulnak.

Ekkora vélhetően már hanyagoljuk a sportot és egyéb feltöltődésre való hobbikat, szép lassan már csak a belső feszültséget érezzük, és azt, hogy valami nagyon nem jó. Nos, ha hasonlókon mentünk át, esetleg hosszabb időn keresztül, el lehet képzelni azt a hétvégi családi összejövetelt, ahol beszélgetni kéne napjaink egészségügyi kihívásairól…

A megoldásokat érdemes az alapoknál elkezdenünk!

Bármekkorának is tűnjön a külvilágban megjelenő veszély, sokkal nagyobb az ártalom odabenn, ha nem figyelünk rá. A külső hatásokkal képtelenség megküzdeni úgy, hogy ne szenvedjünk el maradandó egészségkárosodást, ha nem építkezünk belülről. Test, lélek és elme egyensúlya az, ami szabályozza az érzéseinket, a gondolatainkat és a sikeres életet. Az egészségünk megóvásához vezető út belül kezdődik.

A fizikai és lelki szükségleteink kielégítése jelen esetben, ahogy a cikkben olvashattad a stresszkezelésre centralizálódik első lépésben. Hiszen, ha szorongunk, nem alszunk, nem eszünk, nem mozgunk megfelelően. Ha nem működnek a társas kapcsolataink egészségesen, nem élünk örömteli lelki életet, akkor ezerszer nehezebb bármiből is meggyógyulni.

Ezeknek az életterületeknek a rendbetétele a legfontosabb alap, amire visszaépíthetjük az életünket, amit lerombolt az egyoldalú küzdelem. Keressük meg a számunkra leginkább működő stresszoldó vagy relaxációs technikát (ezekről sokat írtam a tavaly téli cikkeimben), és tegyünk rendbe az alvásunkat. Együnk jó minőségű, energiát adó, friss, ropogós, színes, és vidám ételeket. Hallgassuk meg pár naponta a kedvenc zenéinket, a kanapén fetrengve, lábunkat a falnak döntve, pont mint kamaszkorunkban, amikor önfeledten tudunk kikapcsolódni.

Töltsünk időt a szabad levegőn, mozogjunk. Napi 25-30 perc séta is már csodákat tehet! Ha a szeretteinkkel tesszük meg a lépéseket, akkor a mozgással egyben a lelki életünket is ápolhatjuk.

S legyen bármilyen kihívás is az életünkben, ami előttünk áll, ne feledjük: emberek vagyunk, testtel és lélekkel rendelkező természeti lények. Ami azt jelenti, hogyha megismerjük magunkat fizikailag és lelkileg, akkor képessé válunk működtetni is azt akik vagyunk.

Ekkor azonban az égvilágon mindennel képesek leszünk megküzdeni. Ugyanis bennünk van a teljes potenciál a boldog, egészséges és örömteli élethez! Az évvégéhez közeledve pedig, épp azért, hogy jövőre könnyebb lehessen az életünk, ideje meglassulnunk, visszatérni a szeretethez, egymás felé fordulni, és együtt ünnepelni a Fényt.

Tarts velem a következő cikkemben (A figyelmünk irányítása hatalom!) is, mert további hasznos, önismereti gondolatokkal fogok érkezni hozzád.

Ezt a cikket a Hetényi Géza Kórház Egészségfejlesztési Irodájának megbízásából készítettem. 

Fotó: Pixabay