Antik romantika

A lélek csipkés szimbólumokat énekel a tájra,
barna fiú ül egy kövön, a szép lányt ott várja.

Köré míves dalokat énekel a nyári szellő,
az alkonyattal a távolból halk szerenád jő.
Mire feleszmél a fiú, hogy a lányt hiába várja,
a hegedűszó édes hangon bizony körbejárja.
Megtáltosodik a szerelmes szívében andalgó lélek,
leszáll az est, felgyulladnak az utcai fények.
Szalad a fiú, s a lány ablaka alatt némán megáll,
szemében a pattogó tűz a párkányra fényt szitál.
Kérdőn néz a szép lány a lángoló ablak felé,
mosolyát tenyere mögé már úgyis hiába rejtené.
Rebben a függöny, a fiút ragyogó szívvel vágyja,
a lélek csipkés szimbólumokat énekel nekik a tájra.

Szereted a verseimet? 
Olvass többet az Összecsengőben.